Hogy ki vagyok én? Hadd mutatkozzam be neked. A nevem X testvér.

Persze ez nem az a nevem amiről felismernél, nem. Mint ahogy nem is ez szerepel a hírnökkártyámon. Természetesen van saját nevem is melynek hallatán sokakban talán félelemmel teljes tisztelet ébredne, de a valós énemet számodra jótékony homály fedje. Hidd el, egyenlőre így a legjobb. Ezért, ezután nevezz csak bátran X testvérnek. Hű ez most nagyon rejtélyesre sikeredett, de sebaj, tudom, végül mindent megértesz majd ,hogy miért vagyok-e rejtélyes név mögött. Ugye nem tartasz ezért tőlem? Mindenesetre remélhetőleg máris sikeresen felkeltettem a kíváncsiságodat. Akkor hadd kezdjem el.

Az előző poszt záró szavából idézve:

Tudunk segíteni? Van értelme ennek a frusztráló példák ellenére is? Úgy hiszem igen, de ez koránt sem olyan egyszerű feladat. Olyannyira nem, hogy a filmünk Morpheus-ával összhangban a legnagyobb alázattal is csak annyit mondhatok.
„Sajnos, nem lehet elmondani, valójában mi a Mátrix. Látnod kell a saját szemeddel.”

Számtalanszor teszi fel magának az ember a kérdést, hogy van-e értelme segíteni azoknak akik valamely rendszer fogságában élik életüket. A kérdés bár jó lehet, eleve magában hordoz egyfajta negatív hozzáállást, de sajnos ez nem teljesen alaptalan. Az, hogy van-e értelme egyáltalán segíteni, sok esetben a befogadó emberi elme nyitottságán múlik. Éppen ezért helyénvalóbb az a kérdés, hogy „lehet-e” egyáltalán segíteni azoknak, akik valamilyen rendszer bilincseibe verve élik szürke kis életüket?

". . .előmeneteled nyilvánvaló legyen mindenki előtt." (1Tim 4:15 Úv)

Törekedtél valaha is nagyobb szellemi kiváltságokra? Évről-évre a szervezet, szüntelen az előrehaladásra ösztönöz mindenkit. Ugyanakkor tudjuk, alapvetően a "szellemi kiváltságok" elnyerésének a lehetősége a helyi vének testületének az ajánlásán múlik. Bár a Körzetfelvigyázó a döntésüket még felülbírálhatja, mégis az ő véleményük, ajánlásuk nagyon meghatározó. Ha azt állítanám, hogy egy-egy kiváltság, mint amilyen a véni és kisegítőszolgai, nem kifejezetten a törekvő személy szorgalmának, teljesítményének a függvénye és nem is feltétlenül a rátermettség az ami meghatározó, talán meglepne egy normál világlátással rendelkező embert.

Bár több jel arra mutathat, hogy egy teokratikus kiváltság elnyerése csakis az adott személy akaratának, rátermettségének, kitartásának eredménye volt, de a tapasztalat sok esetben sajnos ellentmond ennek. Tehát nem úgy van, mint egy egyetemen, hogy meg kell ugorni az előttünk lévő akadályokat amit elénk állítanak, vagyis teljesíteni kell és egyszercsak megérkezünk. Nem, a teokratikus "szintlépés" másképpen működik, amint azt látni is fogjuk az alábbi valós esetekből összerakott példából.

 Alkalmasság mindenek felett ?

Persze most arra gondolunk, hogy egy szellemileg rátermett, képzett személy nem biztos, hogy jó ember avagy egyáltalán intellektuálisan alkalmas bizonyos feladatokra aláírom, de csak akkor lenne fontos, ha a belső lelkitulajdonságok valóban elválaszthatatlanok a munkájától.

Ha viszont egy olyan rendszerről beszélünk ahol szigorú, előre lefektetett szabályok mentén mindenkinek le van szabályozva a maga feladata és ha az egyértelműen leírt szabályok szerint kell tevékenykednie, amitől minden minimális eltérés kockázatokat rejt magában, akkor pont, hogy azok a tulajdonságok nem lényegessek amit olykor visszatartó tényezőként hoznak fel egy-egy személy magasabb szolgálati kiváltságra való ajánlásakor. Magyarán ha agysebészre van szükségem, nem az alapján fogom megkeresni a megfelelőt aki kedves, aranyos és türelmes, szépen néz rám, hanem azt, amelyik a legnagyobb szakértelemmel rendelkezik. Egy kicsit szélsőséges példa talán, de ismerve azt, hogy egy vénneknek mennyi mindennel kapcsolattban kellene valóban alapos szakértelemmel rendelkeznie, vajmi keveset számítanak azon szellemi tulajdonságok, ami miatt gyakorta elkaszálnak egy vén, vagy kisegítőszolga jelőltet, aki egyébként megfelelt a bibliai alapfeltételeknek és ugyanakkor kimagasló értelemmel rendelkezik talán. 

Nem is beszélve arról, ha esetenként olyan visszatartó okokat hoznak fel, amit maga a biblia sem támaszt alá a kinevezéseket illetően. Sajnos annak is komoly súlya van, hogy az ajánlást tevő vének, esetleg közüllük egy tekintélyesebb, táplál-e ellenérzést a jelöltel kapcsolatban. Ha igen, akkor egy kevés retorikai képességgel is megtudja győzni a többieket arról, hogy a jelölt még talán nem alkalmas ő szerinte és szerintük sem.  Ezt egy példával fejteném ki, a név természetesen csak kitalált.

Szép remények

Teszem azt Kovács Pisti hosszú évek alatt szép előrehaladást tesz abban, hogy széles biblia ismeretet szerezzen, mi több már összefüggéseiben érti a Bibliát és a szervezeti elvárásokat, mondjuk olyannyira, hogy az számára és mindenki más számára is nyilvánvaló már, hogy Pisti már szinte kész vén és a testvérek is annak tekintik már. Nem is csoda ha ott érzi magát abban a pozícióban amire törekedett, amire talán kisgyermekkora óta ösztönözték az Őrtorony kiadványokban a Kongresszusokon és a gyülekezete előadásaiban, mondhatni non-stop. Talán Pisti teokratikus céljai érdekében feladott számára értékes dolgokat is. Félretette a felsőoktatásban rejlő lehetőségeket, talán szegénységi fogadalmat is tett annak érdekében, hogy teljes időben szolgálhasson úttörőként, ami külön ajánló levéllel is felér a véni tisztség elnyeréséhez.Talán komoly szerelmi kapcsolatot számolt fel, hogy gördülékenyebben eleget tehessen a szervezet buzdításának. Magyarán mindent feladott, komoly áldozatokat hozott, de mégis valami homok kerülhetett a gépezetbe, mert évek óta a legkülönbözőbb dolgokat előhozva a helyi vének burkoltan közlik vele, hogy miért is nem alkalmas (még) arra, hogy péld. vén lehessen. A "még"-nek komoly jelentősége van. Mert az helyett, hogy őszintén elmondanák, hogy egyáltalán nem kivánatos személy a jelenlegi zenekari felállásban a "még" válasz, csak egy további véget nem érő játék, láncolat alapjait fekteti le.

Persze Pisti tesó nem hülye, és megkérdezi hol lehetne mégis javítania, hogy előrébb haladhasson. A válasz rendkívül egyszerű, egy alkalommal talán: -Több közreműködést várunk az összejöveteleken.

Ok, dehát ez ilyen egyszerű? Pisti oda is teszi magát, érezhetően ég a keze az összejövetelek alatt, sőt a szolgálatát is megnöveli. Egy év múlva jó okkal reméli, hogy most már vágányon van a dolog. De valamiért mégsem történt semmi.

Érthető tehát az újabb kérdése a vének felé, akik mindenek előtt nagyra értékelésükről biztosítják őt szorgalmáért.: - Hol lehetne még javítanom, hogy előrébb haladhassak? A válasz ezúttal: - Ismerd meg jobban a testvéreket, hogy bízhassanak benned. - Ok.Rendben. - Erre nem is gondoltam, köszönöm, hogy felhívtátok rá a figyelmemet - mondja. (Ha jól megfigyeljük, ezek olyan kifogások, amit a szentírásban nem találunk meg a véni és kisegitőszolgai tisztségek követelményeként).

A Teogödör mélyén

Majd évek telnek el újra és annak ellenére, hogy törekedett és a tanácsokkal öszhangban járt el, mégis mintha nem létezne, mintha levegő lenne a gyülekezetben. De mégsem adja fel, mert a lehetőséget nem elvették tőle, pusztán csak azt a visszajelzést kapta, hogy még nem, avagy ezt vagy azt, még meg kell tennie. Újabb és újabb évek telnek el, továbbra is megteszi a magáét és nem adja fel. Arra gondol, hogy talán legközelebb valóban itt a nagy lehetőség, most már biztos a dolog, mert hiszen mindent teljesített. Sajnos újból csalódnia kell, mert ezúttal egy olyan választ kap, ami teljessen padlóra küldi érzelmileg. A vének válasza ezúttal: - A vének testülete azt látja, hogy nagyon lelombozva jársz egy jó ideje a gyülekezetben és arra gondolunk, hogy talán valami 'vaj van a füled mögött' magyarán fogalmazva, valami súlyos bűnt takargatsz, ezért a vének testülete nagyon elbizonytalanodott a kinevezésedet illetően. - Mit tehetnék mégis? - kérdezte Pisti kétségbeesetten. A válasz megoldásként kézenfekvő volt. - Valld be bűneidet azoknak akikre tartozik! Még a fiókhivatal is írt neki ezzel kapcsolatban, hogy a helyi vének azt szeretnék, ha helyénvaló módon könnyítene magán a bűnei őszinte bevallásával és majd ezután eljönnek a felüdülés időszakai ugyan úgy, mint Dávid király esetében, aki szőrnyű bűnöket takargatott.

Pisti nagyon szomorú lett, és elkezdete magában keresni a hibákat és a bűnöket, de nem talált olyasmit amit megkellett volna osztania bárkivel is akikre tartozik. Önkéntelenül is eszébejutott a Katolikus egyházban működő gyónás, amelynek gyakorlatát az ismeretei szerint a szervezet elutasítja. Ugyanakkor persze az is megfordúlt a fejében, hogy mégis mennyivel humásnusabb a Katolikus bűnvallás, mivel az elvileg a pap és ő közte marad, de az ő feltételezett súlyos bűnéről máris tud 5 vén és plussz a fiókhivatal. Ami a legrosszab mégis az, hogy a feltételezett bűnét úgy kezdték kezelni mintha egy olyan valós bűn lenne, ami még nem látott napvilágot. Nem tudni mi az, de valószínüleg valami komoly lehet. Ezért igyekeztek is őt mellőzni sokmindenből a gyanú árnyéka miatt. Mindenesetre ezúttal megértette azt, nemhogy vén nem lesz mostanában, de a renoméja mélypontra zuhant olyannyira, hogy újabb évek szükségesek majd ebből a teogödörből kiszabadúlni, már ha ez egyáltalán lehetséges.

Így teltek múltak a további évek, és Pisti le is mondott mindenről amit a szép reményeibe fűzött. Állandó sanyargatás és a falakba ütközés megtette a hatását. Pisti ezentúl már tesz az egész teokratikus karrierére, csak azt az időt és áldozatot sajnálhatja, amit ennek megszerzésért tett. Az állandó "még nem" éveket rabólt el tőle. Avagy azért valamit mégis megtanúlt és így volt talán haszna az egésznek. A kinevezéseknek és a szellemi előrehaladásnak a szevezetben nem sok köze van a személyes erőfeszítéseknek és képességeknek, mert minden a helyi vének kezében nyugszik. Az ő személyes szimpátiájuk, hatalmi érdekeik, esetleg titkaik előrébb valóak mások, pontosaban az Ő törekvéseinél. Mindez annak fényében nyer nagyobb jelentőséget, hogy amint állítják a Szentszellem vezeti őket a  döntéseikben. Ha tehát úgy történnek a dolgok ami Pistinek nem előnyös, az azért van úgy, mert talán Jehova is úgy akarja. Tehát a vének nagyot nem tévedhetnek vele kapcsolatban, akik bár maguk is tökéletlen gyarló emberek, olyanok akik a szervezet szerint hibákat követhetnek el. Ez persze egy újabb anomália a szervezet tanításai részéről, mert miért kell belevonni a döntésekbe a szentszellemet, ha egyébként ennek ellenére születnek meg a rossz döntések? Akkor vagy ott van az a szentszellem, vagy nincs. Vagy mondok egy meredeket, ha ott van, nem is "szent " annyira az a szellem, mert ha az lenne, nem adna helyet az igazságtalanságnak a legcsekélyebb mértékben sem.

Visszatérve a példánk alanyára aki sokkal inkább már csak áldozata önként vállalt törekvéseinek, már kezd maga meggyőződni arról (talán túl későn és tévesen), hogy igazából lehet tényleg nem is alkalmas nagyobb kiváltságokra. Mindezt csak az teszi ellentmondásossá, hogy XXX testvér aki jóval utána tért meg és sokkal kevesebbet adott a gyülekezetnek. Aki mellesleg nagyon szerény képességű, akinek még a folymatos értelmes beszéd is problémát okoz és akit mellesleg a testvérek sem kedvelnek, már büszke vénként lépkedhet a gyülekezetben mint titkár. Bár amikor közölték vele, hogy mostantól vén, ő maga is kételkedve fogadta a hírt. -Ééén nem is gondoltam volna, ...pont engem? Mintha valami olyasvalami hullott volna az ölébe, amit valójában nem is akart. Persze ha már van, nem utasítjuk vissza, akkor inkább igyekszünk beleélni magunkat az újfennt kapott szerepünkbe. Így tett tehát ő is. 

Azért lényeges ez a fajta megnyilvánulás is, figyeltük? Azt mondja : -Nem, is gondoltam rá, pont engem? Tehát konkrétan nem is törekedett rá, nem is mozgatott meg a cél érdekében energiákat, nem hozott áldozatokat és mégis elérte azt szempillantás alatt, amiért Kovács Pisti évek óta csak ugrándozott és amit végűl el is vettek tőle még kimondatlanúl is. Avagy az előző példával élve úgy lett agysebész, hogy nem is gondolt rá, nem tervezte be, nem is törekedett rá. Egyszerűen minden erőfeszítés nélkül oda került, abba a pozícióba.

... és végűl ... Menni fog?

Ez csak egy a sok-sok blokkolt teokratikus karrier közül, amiket talán ismerünk és láttunk a gyülekezetben, esetleg tapasztaltunk is. Valóban beláthatjuk a szervezetben a személyes törekvéseknek és a képességeknek vajmi kevés köze van ahhoz, hogy valaki tényleg odakerülhessen amit eltervezett és amiért áldozatokat hozott, akár sokszor nagyon komolyakat is. No, de azt sem felejthetjük el, a szervezet továbbra is szüntelen az előrehaladásra ösztönöz mindenkit. Kiváltképp azokat a fiatalokat, akik potenciálissan a karrier választás előtt állnak. Arról viszont nem beszélnek, hogy a teokratikus poziciók elérése, nem a teljesítményük függvénye lesz, ami viszont már nem teszi tisztességes játszmává folyamatos ösztönzésüket.

Hogy mi lehet ezeknek a bukott karriereknek a valós hátterében az sok esetben kikövetkeztethető. A vének is gyarló bűnös emberek és ezen az állítolag a rajtuk lévő szentszellem sem tud segíteni. Nem alaptalan, hogy a vének testületében lévő nagyobb tekintélyel bíró személyek némelyike neheztelést táplál a jelölt személlyel kapcsolatban és persze fogásokat keres rajta. Természetes képes arra is a jó beszédkészségét felhasználva, hogy a többi vén társát meggyőzze a vélt igazáról. A többiek vagy "bólagatós Jánosok", vagy pedig félnek a saját ismert hibáik (bűneik) miatt ellentmondani a jó retorikai képességekkel rendelkező (nagyobb hangú,domináns) vénnek. Ezek a megállapítások annak tudatában furán hangzanak, miközben a szervezetetet és a vének testületének üléseit szellem álltal irányitottnak mondják, de ha jó megfigyelők vagyunk észrevehetjük, hogy a döntések szimplán egyszerű emberi mechanizmusok mentén mozognak. Avagy a rátermettség, a vágyakba beleölt munka mit sem számít, avagy nem mindenek felett álló garancia az előrelépéshez. Egy-egy ilyen ülésen ahol mások előrehaladásáról kell dönteni, a tapasztalatok szerint bizony félmondatokkal elintéznek akár egész életkarriereket is.

Az okok valóban szereteágazóak lehetnek, de kár is ezeket az okokat keresni, mert a valós okokat nem fogják az orrunkra kötni.Találgatni persze lehet a józan paraszti észből fakadó logika mentén. Esetleg félnek attól, hogy ha egy jobb képességű személy kerül be a testületbe és az megmozgathatja a saját talán nem is annyira szilárd alapokon álló pozíciójukat? Esetleg ne adj isten, hozzáférhetnének azokhoz a bizalmas dokumentumokhoz is az irattárban, amikből kiderülhetne mennyi esetben hoztak megbotránkoztató döntéseket, olyanokkal kapcsolatban akiket személyessen jól ismer az esetleges jelőlt, mert mondjuk a családtagjai? Az okok valóban szerteágazóak lehetnek, de ha mást nem is láttunk ebben az annyira nem is légből kapott modellben csak annyit, hogy a döntés alapvetően a (gyarló) vének kezében nyugszik, a teokratikus pályába való "életbefektetés" nem egy megbízható, jólkifizetődő garancia amire építhetünk és a legrosszabb esetben talán hosszú évek után jövünk rá, hogy az egész csak illúzió volt. Vagy ahogyan Salamon mondta oly gyakran az élet megannyi területére, hogy az egész csak, "hiábavalóság, szélkergetés."

mindeneknek summája ez:

Amikor tehát azt hallod a szervezet ösztönzéseként : Törekedj nagyobb szellemi kiváltságokra! Egy olyan játszma kezdetét jeletheti számodra, ami akár az egész életpályád félresiklását okozhatja majd. De egyben annak megértését is jelentheti, ami majd mindennél nagyobb kincs lehet számodra, hogy a szervezet szellem álltal irányított státusza bizony nem megkérdőjelezhetetlen, ... nagyon nem.

Kingdom

 A megmentés bárkájában vagy?

Úgy hiszem, Jehova Tanújaként nem kell hosszasan gondolkodni, hol található a megmentés bárkája, gyakorta hallhattuk ezt a hasonlatot az emelvényekről. Egyértelmű volt ,hogy a szervezethez való lojalitásunk a megmentés garanciája. Úttörőként hittem(tük), hogy a prédikálásommal segítek az embereknek még időben megtalálni a megmentés egyedüli helyét a modernkori menedéket, a nagybetűs szervezetet. A megmentés mai bárkáját!

A szervezeten keresztül érkezik hétről-hétre az életben tartó szellemi eledel, és a szervezeten keresztül érkezik a válasz minden ügyes-bajunkra. A szervezethez való tartozás tehát nem csupán a forrása a jó szellemiségnek, hanem a megmentés helye maga. A megmentés bárkájában lenni valóban kiváltság, ha figyelembe vesszük, hogy mi vár mindazokra, akik azon kívül vannak. Mindezt csak erősíti a végidőről kialakított kép, ami armageddon csatájában éri el a tetőpontját. Ha még most, időben a szervezethez irányitjuk az embereket, még talán időben bejuthatnak a megmentés jelenkori bárkájába, gondoltuk egykor. A prédikálásnak pont ez adott egyfajta töltést, amit ha lehámozzuk rólla a lényegtelen külső héjjakat, akkor voltaképpen nem is szól másról mint, hogy élni fogsz vagy meghalsz. Cikkünk képével élve tehát hittük, vagy bemégy most a szervezetbárkába, vagy kint maradsz és meghalsz.

Ennyire egyszerű a kép. Azonban a szervezet, bárkával való aposztrofálásával alapvető problémák vannak. Noha van benne valami logikai egyszerűség, de a szépséghibája mégis az, hogy a biblia nem ad alapot a jelenkori keresztény megmentést Noé napjainak bárka védelméhez hasonlítani úgy ahogyan azt a tanúk teszik. Mint látni fogjuk, ennek valóban nagyon egyszerű bibliai okai vannak.

Mi is nevezhető a megmentés barkájának napjainkban? Vajon a biblia támogatja azt a nézetet, hogy valamilyen szervezet, legyen az bármelyik is, a megmentés egyedüli helyének nevezze önmagát?

Nem titok, hogy a megnevezés Noé napjainak bárkájával van összefüggésben, ami valóban a megmenekülés eszköze volt akkor Noé és szűk családja részére. A bárka rejtekében lenni számukra, valóban egyet jelentett a fizikai életük megmentésével. A kérdés azonban az, hogy ebből a bibliai történetből levezetve alkalmazhatjuk-e a képet bármi másra, ami a bárka védelmét nyújthatja, mint ami az Isten általi megmentés eszköze lehet napjainkban? Mint látjuk ez lehetséges, a szentírás megteszi ezt, de nem úgy mint ahogyan a szervezet él vele.

Péter apostol élt a szemléltetés eme eszközével, de mint látni fogjuk sokkal mélyebb rétegeket érintett vele. Ezzel tulajdonképen, már rövidre is zárta a szabad alkalmazhatóság lehetőségét a bárka képnek.

Elsősorban jó lenne elmélkedni azon, hogy vajon a megmentés bárkája kifejezés valóban rá illik-e napjaink bármelyik szerveződésére. Vajon alkalmazható-e a kép arra, hogy leírjunk vele egy olyan zárt emberi közösséget, ami a megmentés bárkájaként vagy helyeként működhet napjainkban, mint ami Isten egyedüli eszköze az emberi élet megmentésére?

Vajon formálhat-e bármely önmagát kereszténynek valló szerveződés jogot arra, hogy az ő közösségükhöz való tartozás a megmentés garanciája?

Talán nem lesz meglepő, de konkrétan a tanúk álltal alkalmazott kongresszusokon sokat hallott a „megmentés bárkája” kifejezés, sajnálatos módon nem tálalható meg a szentírásban. Noha azt mondhatjuk, hogy bizonyos értelemben biblián alapuló kifejezésről van szó, de a szentírás mégis leszűkíti annak alkalmazhatóságát, véget vetve minden más értelmezési lehetőségnek. Pontosabban Péter, csúnyán fogalmazva, már "elhasználta" az alkalmazhatóságát.

Ehez elegendő Péter levelénél kinyitni a bibliánkat és látható lesz miről is beszélek:

1Péter 3:18-20-ig terjedő részeknél.

"Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. 18.Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak,

19.akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át.

20.Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által,"

A keresztelkedés mint valódi bárkakép (a víz mint pusztító erő).

Mint láthatjuk Péter élt a szemléltetés eme eszközével és Noé történetét alkalmazta a lelki élet egyik alapvető területére, a valódi, nem látszat megtérés fontosságára.

Péter nem beszélt itt arról, hogy a megmentést az garantálná ha valamiféle szervezethez csatlakoznánk, úgy mintha egy modernkori bárkába mennénk. Sokkal inkább arról beszél, hogy egyfajta lelki állapotot kell kialakítani az egyénnek, hogy ugyan azt a védelmet élvezze amit Noé és családja élt át az özönvíz idején.

Ha a kép mögé nézünk, akkor azt is jól látjuk, hogy a víz úgy jelenik meg itt is, mint pusztító erő, mint ami az ó embert elpusztítva egy új ember születését teszi lehetővé ami a tulajdonképen keresztség maga.

Az egyén alapvetően nem megy be sehová, nem csatlakozik feltétlenül fizikálisan egy közösséghez sem, hanem egy sokkal inkább sajátos lelki folyamaton megy keresztül. Átéli a keresztelésének valóságát és igazán megtér Krisztus által a lelkiismerete, személyiségének mélyebb rétegei gyökeresen átformálódnak. Az ó embere így elpusztul mintegy víz álltal. Végeredményben csak ennyiről beszél Péter. Nem arról van szó, hogy a lelki közösségnek nincs szerepe mert van, de ami az egyén megmentését illeti nem ez dominál.

A víz, a keresztségnél is pusztító erőként van jelen az ember életében, de ezúttal is mint Noé és családja esetében, kedvező kimenetelhez vezet. A víz ugyanis jelképesen elpusztította a rosszat, az ó embert és egy új jött létre belőle.

Vagyis ha Péter szavaival élünk és a bárkaképmás a keresztséget jelenti, akkor nem lehet a vita tárgya melyik szerveztet az ami annak minősül ma, sokkal inkább pontosan a keresztség minőséget illetően lehetnének kérdéseink. Valamint a lelki folyamatokkal kapcsolatban, amit az valójában jelképez és amit eredményez egyénileg az életünkben.

Vagyis az elmélkedésem tárgyát sokkal inkább az kellene, hogy képezze, vajon az a keresztség van rajtam, ami Isten által elfogadható, tartalmát és lényeg tekintve hozta azt a változást ami szükséges a megmentésemhez ? A keresztségem valóban azokat a tartalmi és minőségi elemeket hozta, ami megmentésünket rejti magában ? Hiszen az:

„könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által” 20.v

Nem több, nem kevesebb.

Ha eképen nézzük a megmentés bárkája kifejezést:

Mit nem jelent tehát biztosan a bibliai értelemben vett megmentés bárkája?

Nem jelent egy szervezettel vagy bármi más magát kereszténynek valló egyházhoz való elköteleződést! Nem ad létalapot semmilyen szervezetnek arra, hogy magát egyedüli megmentés eszközeként kitüntesse, mint mai korunk Noé bárkájának birtokosa. Sőt sokkal inkább az egyénre irányúló, semmint közösségre.

Máté 24:37-41 "Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának eljövetelekor is.
38 Mert amint az özönvíz előtti napokban ettek, ittak, házasodtak, és férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába,
39 és nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.
40 Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.
41 Két asszony őröl kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik."

Bár Jézus Noé napjaihoz hasonlítja az ő visszatérésének idejét, mégis azt látjuk, hogy nem közösségi megmentés történik majd. Mert lesz aki felvétetik, lesz aki nem, még akkor sem ha történetesen ezek a személyek egy helyen vannak is egy közösségben.

Vagy ehhez hasonlóan:

Márk 13:27 "és akkor elküldi angyalait, és összegyűjti választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig."

Miért kellene összegyűjteni őket(választottait mint személyeket) ha azok már egyébként is egyben lennének mondjuk valami szervezetben? Az én értelmezésem szerint gyűjteni olyasvalamit kell, ami itt-is, ott-is megtalálható szétszortan, ezért is kell elküldeni az angyalokat a négy szél felé.

Amint látjuk, nem erősíti meg a szentírás a bárkamegmentés képének bármiféle jelenkori szervezetel való aposztofálását!

Visszatérve amivel be kell érnünk, amire Péter gondolt és amit jelentett is: Atya, Fiú, Szentlélek nevében való keresztelkedési aktust, valódi megtéréssel. Vagyis egy sajátos szövetséget az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel.

Péter szerint ez a keresztség szövetség az ami a megmentés egyedüli eszköze napjainkban, ami kizárólag Isten és nem emberi kezekben van. Csak ebben az értelemben beszelhetünk a megmentés bárkájáról annak törvényszerű szükségessége nélkül, hogy egy bizonyos közösséghez tartoznánk. Ami persze ellentétes a Tanús "nincs egyéni megmentés" csak közösségi megmentés szisztémával.

Mindezek fényében elmélkedjünk el azon, hogy vajon kiváltság-e egy önmagát megmentés bárkajaként feltüntető szervezethez tartozni ? Van-e valódi bibliai létjogosultsága egy ilyen szervezetnek, főleg ami a személyes megmentésünket illeti. Vagy esetleg egyenesen bibliaellenes és félrevezető? Ha helyes következtetésre jutunk, az a valódi keresztényi szabadság mezejére terelhet minket.

 Kingdom