Számtalanszor teszi fel magának az ember a kérdést, hogy van-e értelme segíteni azoknak akik valamely rendszer fogságában élik életüket. A kérdés bár jó lehet, eleve magában hordoz egyfajta negatív hozzáállást, de sajnos ez nem teljesen alaptalan. Az, hogy van-e értelme egyáltalán segíteni, sok esetben a befogadó emberi elme nyitottságán múlik. Éppen ezért helyénvalóbb az a kérdés, hogy „lehet-e” egyáltalán segíteni azoknak, akik valamilyen rendszer bilincseibe verve élik szürke kis életüket?

Sokat gondolkoztam magam is el ezen. Félre értés ne essék, nem arról van szó, hogy az ember sunyin behúzza a farkát és okot keres arra, hogy a háttérbe húzódjon, sokkal inkább arról, hogy egyszerűen van-e értelme ? Úgy hiszem nem ismeretlen az érzés sokunk előtt, amikor valaki nagy reményekkel nekifog egy feladatnak és miután űzi azt, nem látja az egyértelmű eredményeket, ami sorozatos frusztrációkhoz vezet. Így már ennek okán is felvetődik a kérdés, van-e értelme időt vesztegetni „szemfelnyitós” feladatra?

Erről az egészről egy csaknem 17 éves film jut az eszembe, ami a maga rejtett filozófálgatós mondanivalóival mára már mintegy kultusz filmé vált. A film címe a Andy és Larry Wachowski által írt Mátrix és aligha van valaki aki nem látta. Emlékszem én még tanúként láttam az akkor még népszerű VHS kazin, de az helyett, hogy belemertem volna mélyedni azokba a mélységekbe amit a film tartalmazott, leragadtam a film akciófilm cselekményeiben való elragadtatásomban. Kár volt, mert sokkal több volt a filmben.

Később, sok-sok évvel jöttem rá, hogy a film mondanivalója pontosan telitalálat arra az anomáliára amit a cikk elején már vázoltam. Tudunk-e segíteni másoknak akik egy rendszer vasmarkai között vannak? Tudunk-e segíteni Jehova Tanúinak a szabadulásban mi, akik már felébredtünk és látjuk a valóságot, meg tudjuk-e mutatni nekik milyen mély a fehér nyúl ürege?

A film egyik emlékezetes párbeszéde miután Morpheus feltette a nagy kérdést Neo-nak a főhősnek, miszerint szeretné-e megtudni az igazságot, így folytatódik:

„Neo: Az igazságot?

 Morpheus: Hogy egy rabszolga vagy, Neo. Megkötözve születtél, mint mindenki. Egy börtönben, mely érzékszerveiddel fel nem fogható. Börtön az elméd számára. (hosszú szünet, sóhajt) Sajnos, nem lehet elmondani, valójában mi a Mátrix. Látnod kell a saját szemeddel. Ez az utolsó esélyed. Aztán már nem fordulhatsz vissza.

 (A bal kezében Morpheus egy kék pirulát mutat.) (kép)

Morpheus: Ha a kéket veszed be, a játéknak vége. Felébredsz az ágyadban, és azt hiszel, amit hinni akarsz. (egy piros pirulát mutat a másik kezében) De ha a pirosat, és itt maradsz Csodaországban, én megmutatom neked, milyen mély a nyúl ürege. (Hosszú szünet, Neo a piros tablettáért nyúl.) Ne feledd, minden, amit kínálok, csak igazság, semmi több...

Sok tanú számára könnyebb bevenni a képletes kék pirulát és a későbbiekben nem gondolni arra, hogy amit hisznek, az igaz-e.

Ezalatt olyan személyekre gondolok, akik talán már hosszú ideje a szervezetben vannak és bár látják, érzik, hogy valami nem stimmel az éterben, de mégis azt választják, hogy megmaradnak a boldog nem tudásban és élik továbbra is szürke hétköznapjaikat. Nem vágynak a csodaország fehér nyulának odújának és mélységeinek feltárására. Igen sok tanú van és jómagam is ismerek tanúkat, akik inkább a kék kapszulát választották és megmaradtak az általuk vélt komfortzónájukban, az általuk vélt igazságban. Valóban azt is mondhatjuk, hogy ezt választották, ugyanis nekik is fellebbent a függöny még ha csak egy pillanatra is, ott volt nekik annak lehetősége, hogy elvegyék a piros kapszulát ami valóban semmi egyéb csak az igazság önmaga.

 A magam részéről vissza gondolva, jobban jártam volna ha Neo-hoz hasonlóan egyből a piros kapszuláért nyúlok és elkezdem a nagy utazást a mátrix valóságban a titokzatos fehér nyúl üregét kutatva, de sajnos ez a film után csak hosszú-hosszú évekkel később valósulhatott meg. Méltán állíthatom, hogy az utólagos választást sem bántam meg, mert rendkívül érdekfeszítő és izgalmas kalandokat rejt magában így utólag is a felismerés. De már az én példám okánál fogva is jól látszik, milyen könnyű elveszni hosszú évekre egy rendszerben.

Joggal vetődik fel a kérdés miért kell ennek megtörténnie, miért nem választhattuk előbb, amikor erre lehetőség kínálkozik? Miért nem jön el a pillanat sokaknak, hogy merjenek a piros kapszuláért nyúlni? Valószínűleg erről külön pszichológiai eset tanulmányt lehetne írni amire én nem vállalkoznék. Azonban annyit mondhatok a személyes tapasztalataim és sorstársaim megfigyelése alapján, hogy ehhez bizony be kell érni. Ha csak a szóban forgó filmünk főszereplőjére gondolunk is Neo-ra, mire eljutott idáig, hogy választhatott, bizony fenekestől feje tetejére fordult az élete. Számára nem volt kérdés, hogy melyik kapszula lesz a helyes választás. Ennek kapcsán a film egy másik idézete jut eszembe. (kép)

Valahol talán ez lehet a mélyen gyökerező oka annak, hogy nem jutottunk el hamarabb odáig, hogy kimerjük nyújtani kezünket a jelképes piros kapszula után. Kellett számtalan negatív élmény és hatás, hogy ez megtörténhessen. Be kellett érnie a dolognak az életünkben és ezután már semmi nem állíthatott meg minket.

Mégis a fenti mémmel összhangban bizony nem mindenki jut el ebbe az állapotba pontosan a megfogalmazott gondolat miatt. „Legtöbbjük reménytelenül függ a rendszertől”

Gondoljunk csak bele mennyire így van ez. Ha csak azokra a gyermekekre gondolunk akik kockáztatják a szülőkkel való jó kapcsolatot az esetleges távozásuk miatt. Vagy azokra akik az Úrban házasok és egyéb szervezeti kapcsolataik miatt szervezet függők. Felvigyázók sőt magasabb szervezeti kiváltsággal rendelkezők, különleges-úttörők akik már anyagilag is függenek a szervezettől. A feltételezés igen is helytálló ezekben a helyzetekben, de ezzel még nem is említettem minden eshetőséget.

Egy aktív tanúval való beszélgetésem során, aki előtt teljesen nyilvánvaló volt már sok szervezettel és tanításaival kapcsolatos hamis teória és akitől a beszélgetést követően joggal remélhettem volna valami érdemi lépést (mert akkor már a kezemben lapult a piros kapszula) végül mégsem tett semmit, nem volt kíváncsi arra, milyen mély a fehér nyúl ürege.

Akkor még értettlenül álltam az anomália előtt. Ma már tudom, hogy ő is reménytelenül függött a szervezettől sokad rangúan is. Bármiféle cselekedet ami Neo piros kapszulában rejlő kalandjait rejtette volna magában már a puszta a gondolata próbára tette őt és köszöni szépen, de nem kell neki ez az utazás. Ez tulajdonképpen egy logikus cselekedet és valahol érthető is. De vajon a cikk elején megfogalmazott gondolat alapján. Tudunk segíteni? Van értelme ennek a frusztráló példák ellenére is? Úgy hiszem igen, de ez koránt sem olyan egyszerű feladat. Olyannyira nem, hogy a filmünk Morpheus-ával összhangban a legnagyobb alázattal is csak annyit mondhatok.

„Sajnos, nem lehet elmondani, valójában mi a Mátrix. Látnod kell a saját szemeddel.”

Folyt köv.

Kingdom