Mindannyian elindultunk valahonnan ami segített abban, hogy kinyíljon a szemünk és képesek legyünk önálló döntéseket hozni. Engem egy megbotránkozás indított el ezen az úton ami nem mással mint a fekete és szürke munka végzéssel volt kapcsolatban. Pontosabban azzal az állásponttal amit ebben Jehova Tanúi szervezete képvisel. Ez a cikk tulajdonképpen egy hosszú komment ami négy éve jelent meg a Mindenkinek Jehova Tanúiról Blogon a „Két úrnak szolgálnak: úttörő- és feketemunka” cikkben.

A cikk témája nem esik messze egyikünktől sem. Lehet, hogy te is magadra vagy környezetedre ismersz majd belőle? A téma talán aktuálisabb mint valaha.

Elmondom a történetem. Egy olyan területén szolgálok az országnak ahol effektív nincs munka lehetőség; a közelmúltban felszámolták azt a céget ahol éveken át dolgoztam. Onnantól a munkám abból állt; hogy munkát kerestem állandóan; de szinte mindig csak falakba ütköztem .
Ha találtam is munka lehetőséget az mindig két tűz közé állított. Jellemző módon a munkahely úgynevezett szürke-munka szerződést kínált ami ugye bár abból áll, hogy a vállalkozó bejelent egy fix fizetésre ami általában minibálbér, és ő ebből fizeti ki a járulékokat, jó lehet a tényleges fizetés magasabb a bejelentett összegnél. De, hogyan jutottam el idáig, hogy ilyen döntést hozzak? Nem volt ez annyira egyszerű.

Elképzeltem én egy szebb egy jobb állást, ami kifogástalan és teljesen beleilleszkedik a teokratikus képbe, de nem találtam. Mondom ezt úgy, hogy belefáradtam a keresésbe és szinte depresszióba süllyedtem. Az állástalanságból származó lelki gyötrelmeim gyermekeim eltartása és a kifizetésre váró számláim terhe miatt. Kerestem, vártam és kerestem eredménytelenül. Mindeközben azzal a nyomással is szembe kellett néznem, hogy egyes testvérek vádaskodtak és célozgattak, hogy nem gondoskodom a háznépemről; és hogy válogatós vagyok a munkát illetően?! (Mivel több tisztséget is viseltem akkor, különösen figyelemmel kísértek mindebben).

Megpróbáltam átmeneti segítséget kérni életemben először egy módosabb testvértől, na mondanom sem kell milyen megalázottan távoztam.Ezen a területen herótjuk van az ilyesmitől a testvéreknek, inkább szerencsétlen baleknak tartanak ha mer valaki ilyet tenni, hogy kérni mer akár kölcsön is pedig higgyétek el ezúttal nagyon mélyponton voltam.

Nos, nagy nehezen találtam egy céget ami mindenben korrekt volt, örültem én és feleségem, hogy végre találtunk egy korrekt munkahelyet ami egyezik az irányelvekkel miszerint „adjuk meg a császárnak ami a császáré”. A hátulütő csak az volt, hogy nem a szakmámban helyezkedtem el, ez egy betanított segéd munka volt, bruttó 450 ft-os órabérért. Örültem, hogy végre van állásom a semminél több és legális is; és ami legfontosabb, összefér a teokratikus irányelvekkel! Gond csak az első fizetésnél jelentkezett ugyanis a munkabérem alig érte el a minibál bért; ami szinte csak arra volt elegendő, hogy a számláinkat fizessük ki, alig jutott ennivalóra és ruházatra már semmi.

A magas közüzemi és fűtésszámlák miatt; nem tudtam fizetni azokat, így mivel felhalmozódtak a villanyunkat végül kikapcsolták a gázt is kiakarták, de szerencsére sikerült időben védett státuszt igényelni mint rászorulók! Sokszor nem volt pénzünk a változatos ennivalóra sem, csak az alap kenyér és margarinra, bár tudom sok más embernek is csak erre telik kis hazánkban.

Akaratlanul is eszembe jutottak a bételben szolgáló testvéreim akik változatosabbnál változatosabb ultra egészséges dolgokat esznek, miközben én a lelkiismeretemmel tusakodom milyen munkát vállaljak el, hogy enni tudjak én és a gyermekeim; és higgyétek el nem az irigység beszél belőlem hanem az igazság érzetemmel tusakodom. Én is Jehovát szolgáltam, nekem miért nem adathat meg mindez, vagy legalább a minimum?

Ebben az időszakban volt az a kongresszus amit sohasem felejtek el. Az előadó a bevezetőjében a teokratikus kötelességekről kezdett beszélni és egyszer csak elővett egy sárga csekket és mintegy szónoki fogásként meglebegtette a levegőben és ezt mondta „-na és mi a helyzet a számlákkal eleget teszünk ennek a kötelességünknek is?!” Na amilyen mélyponton voltam akkor, sírni tudtam volna miatta, mert mégis honnan jött ő a Marsról? Nem tudja, hogy vannak az ott ülők között olyanok, akik a napi megélhetéssel küzdenek?

Nos ebben a helyzetben gondolom ti is feltettétek volna magatoknak kérdésként tényleg így kellene-e élnem? Ez valóban Isten akarata? Igyekeztem én megtettem a magamét és tiszteletben tartottam a teokratikus elrendezést ,de mivel nem működött a fenn leírtak szerint a dolog; egyre inkább az fogalmazódott meg bennem, hogy hozzáállást és egyben állást is kell változtatnom, mert ami van az éhen haláshoz elegendő csupán. Azon agyaltam, hogy nem Isten biztosan nem lehet ilyen szigorú ebben! Mi van ha csak mi, emberek fújuk fel ilyen ultra teokratikus eszmékkel ezt az adózás dolgot? Ő biztos figyelembe veszi a körülményeket és a lehetőségeket is!

Tehát a családom érdekében a következőket tettem, mivel már nem volt más választásom.Elvállaltam, egy jövedelmező állást a szakmámban ami ugyan jobb híján szürke munka, de legalább már tudok enni adni a gyermekeimnek; visszakapcsoltak minden szolgáltatást a házunkban; kezdünk lassan kilábalni az adóssághalmazból; és az életérzésem is más lett, bár nyaralásra még így sem telik.

Bűnösnek tartotok ezért? Megköveznétek ezért? A szervezet állásfoglalása ebben a kérdésben igen egyértelmű tudom! Ám legyen, de én már ezt másképpen gondolom. Az élet tanított meg rá és talán Isten?!

Előttem van a kép amikor a koordinátor gyülekezetben évekkel ezelőtt behívott a kisterembe egyenként minden gyülekezeti tisztségviselőt és megkérdezte mindenkitől, hogy dolgozik-e feketén, ezt így ilyen egyszerűen és konkrétan kérdezte szemrebbenés nélkül. Természetesen akkor még nem volt ilyen problémám, és agóniám. Mindenesetre azon elgondolkoztam; vajon a feleségétől megkérdezte-e; aki napi 11 órát dolgozott saját vállalkozású fodrász szalonjában hétfőtől-szombatig és soha senkinek nem adott egy számlát sem a munkája után? Mindenesetre éltek mint hal a vízben; csodás nyaralások minden évben; szuper autó; szép lakás mindemellett általános úttörők is voltak teljes időben, most különleges úttörők és KÖF helyettesek és már körzetben szolgálnak ezek a példás emberek!

Mi a tanulságom mindebből? Istent nem is érdekli annyira nagyon ez az adózás dolog. A világ színtere megváltozott; csodák nincsenek; tennünk kell azért, hogy fenn maradjunk a vízen. A gyülekezetekben az anyagi képmutatás sok helyen a csillagos égig szökött; mindenki másnak akar látszani mint ami valójában! Szürke munkát végzek; mert nincs más választásom! Nem kötöm senki órára ezt a tényt; de különben is a csaló nem én vagyok hanem inkább a vállalkozó; én megkapom a kialkudott béremet; és engem csak igazából ez érdekel.Az adó csalás bűnét elsősorban Ő követi el; hogy nem jelenti be a teljes keresetet! Nekem nincs választásom ebben,avagy igen.Vagy dolgozom így, vagy pedig éhen halunk. Szerintem Isten ésszerű ebben, és figyelembe veszi a körülményeket is.

Szemléltetésül: Mondhatnák nekem, hogy építsek faházat az Antarktiszon; de mindenütt csak jég található és fa alig. Nos a választás rajtam áll, építek abból ami van jégből, vagy várok amíg fa nő a jégmezőn. Ha sokat gondolkozom rajta addigra megfagyhatok:)

Ragasszátok csak rám; hogy nem adom meg a császárnak ami a császáré; őszintén mondom nem értek egyet sem a fekete sem a szürke munkával; de nincs más választásom most.

----

Eddig a komment 2012-ből.

De most had legyen happy end a vége ennek az amúgy borongós történetnek!

Ezt a hosszú kommentet egy (volt) Jehova Tanúja írta. Akinek azóta már nincsenek hasonló gondjai.

Te szembe találtad már magadat hasonló helyzettel? Megtudsz felelni maradéktalanul a szervezet követelményének? Ha nem, milyen válaszaid vannak erre a szervezet felé, akinek mint tudjuk ezzel kapcsolatos álláspontja megingathatatlan?